Gwendoline Christie is ellátogatott december 12-én, kedd este a 'Star Wars: The Last Jedi' londoni premierjére, aminek a Royal Albert Hall adott otthont.

A film 39 éves színésznője egy igazán kifinomult, friss és könnyed ruhában lejtett végig a vörös szőnyegen a fotósok és a rajongók előtt, ahol fantasztikusan festett. Gwendoline egy világosszürke alapszínű, tüllből elkészített, finoman átlátszó és kontrasztot alkotó, fekete pöttyökkel díszített, valamint palásttal kiegészített Iris van Herpen Couture estélyit viselt a 2017-es őszi/téli kollekcióból. Ha valaki tavaly azt mondta volna nekem, hogy idén imádni fogom a brit színésznő minden egyes megjelenését, akkor gyorsan a szemébe is nevettem volna, mivel lehetetlennek tűnt számomra az, hogy egyszer ennyire csodás darabokban láthatjuk majd, amelyek ráadásul még előnyösek is számára. Az elmúlt években főleg két designer; Vivienne Westwood és Giles Deacon tervezéseit viselte és ezeket váltogatta, de idén valami történt és elkezdett kísérletezgetni, így most ő okozta a legnagyobb meglepetést számomra, ráadásul pozitív irányba változott meg róla a véleményem (de erről, majd egy másik posztban szó lesz bővebben). A ruha szerelem volt első látásra, még a kisebb hibái ellenére is és azt kell mondanom, hogy a promócios körút alatt eddig az ő választásai tetszettek a legjobban és a film főszereplője, Daisy csak Gwendoline után jön, mert sikerült ellopnia tőle a show-t. Az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni az a dekoltázsrész kialakítása, mivel a sötétebb szürke tüll anyag színe eléggé elütött a tervezés többi részétől, bár tudom, hogy ezzel az volt a céljuk, hogy a színésznő megússza a villantásokat, viszont a kontraszt túl feltűnő volt és ez egy kicsit zavart is, de szerencsére ennél nagyobb gondot nem találtam a végeredményben. Amit pozitívumként ki kell emelnem az az, hogy milyen jól sikerült eladnia ezt az egyébként átlátszó ruhát; egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy ízléstelen, vagy hogy erőltetett lenne, hiszen semmit nem villantott meg magából, nagyon sejtelmes és kacér volt, de megmaradtak az ízlésesség határán és szerencsére semmiféle túlzásokba nem estek. Kifejezettem örültem még annak, hogy nem kapott a ruha feltűnő, mély dekoltázsrészt; pontosabban itt ki kell javítanom saját magamat, hiszen mélyen dekoltálták, viszont átlátszó tüll anyaggal ezt a részletet eltakarták, így visszafogottabb lett az összhatás. Ami pedig a legjobban meglepett az a színválasztás volt; általában azt mondanám, hogy a színésznőhöz hasonlóan világos bőrűek ilyen halvány darabbal ne is próbálkozzanak be, a sötét részletek ellenére sem, mert úgysem fog működni rajtuk és csak sápítani fogja őket; de Gwendoline-nek sikerült megcáfolnia, mivel az ő világos bőr- és hajszínével is mesésen mutatott a színvilág, míg a fekete pöttyökkel egy kis játékosságot és izgalmat is bele tudtak csempészni a megjelenésébe. A szabásról ugyan túl sok mindent nem lehet elmondani, laza és egyszerű volt; leginkább a színésznő vékony derekára és a csípőjére fektették a hangsúlyt, igaz ezeken a képeken nem igazán látszik. Kiegészítőként egy pár fekete Sophia Webster magassarkút és Solange Azaguey-Partridge ékszereket választott.

Gwendoline haja szabadon maradt, amit laza, göndör fürtökbe besütve viselt. A sminkje egyszerű, de nagyszerű lett; a szemeit barna és arany szemhéjpúderrel, valamint szempillaspirállal emelték ki, az arcát bronzosították, míg az ajkaira barna matt rúzst vittek fel.