Rihanna is jelen volt a 2018-as Met Gálán, amit még május 7-én, hétfő este rendeztek meg a New Yorkban található Metropolitan Museum of Art-ban, az idei téma pedig a katolikus egyház és a divat találkozása volt.

A 30 éves énekesnő volt Amal Clooney (illetve Anna Wintour és Donatella Versace) mellet az egyik házigazdája az eseménynek, ahol egy igazán drámai és emlékezetes összeállítást láthattunk tőle idén is, amit biztosan nem mostanában fogunk elfelejteni. Rihanna egy fehér-ezüst alapszínű, kétrészes custom made Maison Margiela by John Galliano tervezést viselt, ami egy pánt nélküli és alakkövető miniruhából, illetve egy bővebb szabású kabátból állt össze, melyeket nagyon aprólékosan, gyöngyökkel és kristályokkal díszítettek fel. Az énekesnőnek a katolikus vallási témát hibátlanul sikerült megjelenítenie, sőt idén úgy gondolom, hogy egy kicsit túlzásokba is esett, mert a végeredmény inkább a pápa jelmezére emlékeztetett, mintsem egy "vörös szőnyeges" gála ruhájára, de tagadhatatlan, hogy ő még ezt is eladhatóvá tudta tenni számunkra. Ha igazat akarom mondani, akkor elárulhatom, hogy ennél egy kicsit többet vártam tőle, mivel annak ellenére, hogy kifejezetten neki tervezték és készítették el ezt a szettet egy-két helyen elég előnytelen lett a végeredmény számára, illetve sokkal jobban örültem volna annak, ha nem miniruhát, hanem estélyit visel ezen az eseményen. Sajnos a ruha felsőrészének a kialakítása jól látszik, hogy sokkal kisebb volt a mellei számára, mint kellett volna, ezért semmi tartást nem kaptak, de még az mellett, hogy kisebb is volt, ráadásul még szoros is, így kissé összenyomták és felpolcolták, amitől olyan érzésem volt, hogy bármelyik pillantban villanthat egy nagyot (szerencsére ezt megúszta), Egyes szögekből nézve egyébként lenyűgöző lett a megjelenése, de ha szemből nézzük, akkor elég nehéz elterelni a figyelmünket a hibákról, annyire nyilvánvalóak és szembetűnőek. A ruha többi részével egyébként nem volt problémám, mert Rihanna alakja számára egyébként előnyös volt, a vékony dereka és a formás csípője is nagyszerűen ki lett hangsúlyozva, de a dekoltázsa meleltt a hosszú lábaira került még igazán nagy hangsúly, amit remekül meg tudott villantani. De ahogy már írtam egy kicsit feljebb, egyáltalán nem örültem a miniruha viselésének, kicsit olcsónak tűnt ez miatt az összhatás, illetve a kabát lehetett volna földig érő, amit uszállyal is kiegészíthettek volna számára, hogy még előelőbb és emlékezetesebb legyen a választása. Vegyes érzéseim vannak, mert egyrészről eltalálta a témát, jól megjelenítette és ezzel soha nem is volt gond az ő esetében, de egyszerre volt mégis az egész sok, illetve mégis hiányzott belőle valami. Az tagadhatatlan, hogy a kreációt a legnagyobb aprólékossággal és gondossággal dolgozták ki, több 100 órát dolgoztak rajta, minden egyes apró készletet kézzel vartak fel rá, ami hatalmas munka és tényleg lenyűgözi, szó szerint egy mesterműről van szó ez esetben, aminek múzeumban lenne a helye, viszont ha akadékoskodni akarok, akkor azt tudom elmondani, hogy hiányoztak a megjelenéséből a színek, egy-két piros kristály és kő helyet kaphatott volna a tervezésen, hogy még feltűnőbb és izgalmasabb legyen az egész. A színek viszont ennek ellenére is rendben voltak, ez az ezüstös-fehéres-szürkes alapszín remek összhangot alkotott Rihanna sötétebb bőrszínével, illetve a hajával is. A megjelenésének a csúcspontja egyértelműen a hatalmas fejdísz volt, ami átvette az uralmat az énekesnő felett. Kiegészítőként egy pár ezüst Christian Louboutin magassarkút, ezüst Judith Leiber clutch-ot, valamint Maria Tash és Narcisa Pheres ékszereket választott.

Rihanna haját egy hatalmas fejdísz miatt egy szoros kontyba készítették el, ami nem zavart túl sok vizet. A sminkje viszont nagyon rosszul nézett ki, mintha nem is ő lett volna (és kiszőkítette a szemöldökét is? ami elég ijesztő látványt nyújtott); a szemeit fekete-szürke füstös sminkkel és szempillaspirállal emelték ki, az arcát kontúrozták és highlighter-t is használtak, végül az ajkaira rózsaszínes rúzst vittek fel.